Szívelégtelenség
Mi a szívelégtelenség?
A szívelégtelenség az az állapot, amikor a szív nem képes a szervezet anyagcsere igényeinek kielégítéséhez elégséges mennyiségű vért pumpálni a keringésbe. Gyermekkorban is számos ok vezethet szívelégtelenséghez. A Gyermekszív Központban elsősorban azokat a gyermekeket kezeljük, akiknél a szívelégtelenség hátterében a szív elsődleges betegsége áll: veleszületett szívbetegség, a szívizom gyulladás, veleszületett szívizom betegség, ritmuszavarok.
A szerteágazó okok ellenére a szívelégtelenség tünetei hasonlóak. A súlyosság megítélésében pontrendszerek segítenek, melyek a szülők számára is látható tünetek alapján próbálják a szívelégtelenség előrehaladott voltát megítélni:
- szapora légzés: csecsemőkorban nyugalomban a 40/perc feletti légzésszámot jelenti, mely határérték gyermek korának előrehaladtával fokozatosan csökken.
- izzadékonyság: kisfokú megterhelésre, akár etetés közben, illetve nyugalomban is jelentkező izzadás figyelemfelhívó lehet.
- megnyúlt etetési idő: a korábbiakhoz képest a csecsemő lassabban, vagy nem képes megfelelő mennyiségű táplálék elfogyasztására
- nehézlégzéses panaszok; ennek megítélése már szakmai ismeretet igényel (védőnő, háziorvos), a hátterében igen szerteágazóak lehetnek, legtöbb esetben inkább légúti megbetegedés.
- fejlődésbeni elmaradás: figyelem felhívó tünet, ha a súlygyarapodás lelassul vagy leáll csecsemőkorban, elsősorban az idült (lassan kialakuló) szívelégtelenség tünete lehet
A megfelelő kórtörténet megismerése után kezelőorvosa különböző vizsgálati módszer segítségével juthat el a pontos diagnózisig
- fizikális vizsgálat, EKG, mellkas röntgen, szívultrahang
- labor vizsgálatok
- az altatással járó vizsgálatokat szívelégtelenségben kerüljük a magasabb kockázat miatt, de a háttérben álló okok felderítése szempontjából időnként szükségesek: szív MR vagy CT vizsgálat, szívkatéteres vizsgálat
- a lassan kialakuló szívelégtelenség kezelése kapcsán szükség lehet specifikus vizsgálatokra: terheléses EKG, spiroergometria, gyógyszeres terheléses vizsgálatok
Elsődleges cél a szívelégtelenség hátterében álló ok megszüntetése. Veleszületett szívbetegség esetén szívműtéttel vagy katéter terápiás beavatkozással kezeljük a gyermekeket. A műtét előtt gyakran gyógyszeres terápia szükséges, mert a szívelégtelenség önmagában is fokozza a műtéti kockázatot. Ritmuszavarokhoz társult szívelégtelenség a ritmuszavar megszüntetésével megoldódik. Ha a háttérben álló ok a szívizom betegsége, akkor az áthidaló gyógyszeres kezelés sokszor csak átmeneti javulást okoz, ezen ritka esetben a hosszútávú kezelés a szívtranszplantáció. Szívizom gyulladás esetén a gyógyszeres támogatás segít a tünetek enyhítésében és a szív relative rövid idő (napok, esetleg hetek) alatt meggyógyulhat. Igen ritkán van szükség súlyos szívelégtelenségben a szív munkájának (bal vagy jobb szívkamra pumpafunkciójának) eszközös támogatására.
A fentieknek megfelelően az oki terápia mellett az áthidaló/segítő gyógyszeres terápiára a legtöbb esetben szükség van. A gyorsan kialakuló, súlyos keringési elégtelenségben a gyógyszeres kezelés célja a szív pumpafunkciójának fenntartása, ezáltal a keringés biztosítása. Ilyen esetben intravénás gyógyszeres kezelésre van szükség, infúzióban folyamatosan adagolt gyógyszerek formájában. A kezelés ideje alatt továbbra is a háttérben álló, korábban részletezett ok megszüntetése a cél.
Fokozatosan kialakuló, kevésbé látványos tünetekkel járó úgynevezett idült (krónikus) keringési elégtelenség esetén a gyógyszeres kezelés célja a szív terhelésének csökkentése, illetve a szervezet szívelégtelenségre adott túlzott válasz reakcióinak ellensúlyozása. Mivel a
szívelégtelenég okán a szervezetben vagy a kis-, vagy a nagyvérkörben a vér ún. feltorlódása alakul ki, így enyhébb tünetek esetén a pangás csökkentésére alkalmazott első terápia a vizelethajtó kezelés lehet.
A terápia másik fontos pillére a szív munkájának csökkentése. Ezen célból alkalmazott gyógyszerek egy része a felnőtt korban a magas vérnyomás kezelésére alkalmazott szer.
A harmadik nagy cél a szervezet túlzott kompenzáló mechanizmusainak csökkentése, mellyel fennálló szapora szívműködést, illetve a vérnyomás fenntartására tett túlzó hormonális válaszokat igyekszünk csökkenteni.