Aorta stenosis
Mi az aorta stenosis?
Aorta stenosisról (ejtsd: sztenózis), azaz szűkületről akkor beszélünk, amikor az aortabillentyű nyílásán keresztül a véráramlás akadályoztatva van. Ezáltal a bal kamra csak jóval nagyobb erőkifejtés révén képes ellátni feladatát.
A betegség súlyossága a szűkület mértékétől függ. Sok esetben (megtévesztő módon!) kifejezett billentyű szűkület mellett is csak enyhe tünetei vannak a betegnek. Ha enyhe tüneteket, de kifejezett billentyű szűkületet látunk szívultrahang vizsgálattal, akkor egy idejében történő beavatkozással megelőzhetjük az állapotromlást. A műtétet igénylő szűkület mértékét nagy betegszámú vizsgálatokkal határozzák meg. Az így kialakított és nemzetközileg elfogadott irányelveket követjük mi is.
A billentyű enyhe szűkülete nem igényel kezelést.
Az aortabillentyű a bal kamrát és az aortát elválasztó szívbillentyű. Működését tekintve a szívből kifelé áramló vér útját szabályozza: ha a billentyű nyitva van a vér az aortán keresztül a szervekhez áramlik, ezután a billentyű gyorsan bezáródik és megakadályozza, hogy a vér az aortából visszaáramoljon a szívbe.
Aorta stenosis esetén az aorta billentyű túl kicsi, szűk. Sok esetben a billentyű nem tud teljesen kinyílni, így a szívnek (bal kamrának) erősebben kell pumpálni, hogy a vért a kóros billentyűn átjuttassa, emiatt a túlzott igénybevétel miatt a szív idővel kitágul, legyengül.
Sok betegnek nincs vagy csak enyhe tünete van.
Azok a kisgyermekek, akiknél súlyos a szűkületet vagy a, szívelégtelenség tüneteit észleljük: nem híznak megfelelően, nehezen táplálhatóak (adagjaikat csak nagyon lassan, több szünettel, izzadva tudják megenni), szapora, erőlködő a légzésük.
Az idősebb gyermekek mellkasi fájdalomra, nehézlégzésre, fáradtságra, szédülésre panaszkodnak. Ezek a tünetek mozgásra, fizikai terhelésre fokozódnak.
Terhesség során a magzat szíve (aorta billentyűje) nem fejlődik ki megfelelően. Az orvosok ennek az okát nem ismerik, így sajnos megelőzése sem lehetséges.
A betegség veleszületett formáját már megszületést követően észleljük. Gyakorta azonban idősebb felnőttekben alakul ki, a billentyű elhasználódása révén.
A súlyos aorta stenosis ultrahang révén magzati korban felismerhető, így a gyermek ellátása rögtön születés után megkezdődik. Amennyiben a betegség enyhébb, tünetek (szívzörej) alapján ismerhető fel, a betegség pontos megítéléséhez pedig szívultrahang vizsgálatra van szükség.
Enyhe esetekben a beteg nem igényel kezelést. Súlyosabb esetekben a billentyűt műteni kell, ennek során billentyű-megtartó rekonstrukció (plasztika) vagy billentyűpótlás történik. Bizonyos esetekben az aortabillentyű szívkatéteres beavatkozás során, ballonnal tágítható.
A döntés elsősorban a szűkület mértéke, a gyermek életkora és általános állapota alapján születik. Ugyanakkor szerepet játszanak a billentyű ultrahangos vizsgálattal megállapított szerkezeti sajátosságai, a szívizom és a társult szívhibák, valamint az esetleges korábban történt billentyű beavatkozások száma és típusa is.
Az aorta stenosis betegség kiújulhat - pl. a műtött aorta billentyű hegesedik, illetve a műbillentyű nem növekszik a gyermekkel együtt - emiatt a betegeknek ismételt operációra lehet szüksége. Az aorta stenosisos gyermekeknél rendszeres gyermekkardiológiai kontrollvizsgálat szükséges. A közepes és súlyos mértékű aorta stenosisos gyermeknél életkortól függően a fizikai aktivitás, életkortól függetlenül a sportolás korlátozott, versenysport nem javasolt.
Szívkatéterezés során az orvos egy lágyéki (vagy ritkábban nyaki) nagyobb átmérőjű ütőeret szúr meg. A szúráson keresztül vezetik a katéternek nevezett igen vékony műanyag csövet az érpályába. A katéteren keresztül, röntgen ellenőrzés mellett, egy felfújható ballont juttatunk a szívbe és ezt pontosan az aortabillentyű szintjében felfújjuk,ezáltal a billentyű nyílása kitágul.
A megnyitott aortán keresztül felmérjük a billentyű szerkezetét és a szűkületet vagy elégtelenséget okozó kóros elváltozásokat. Leggyakrabban a szabályos három tasak helyett, az egyes tasakok összenövése révén, szabálytalanul nyíló és záródó, pontszerűen vagy csak keskeny résnyire megnyíló járaton lehetséges a kiáramlás. Ilyenkor az összenőtt tasakok szétválasztása révén a szűkület jelentősen csökken. Természetesen a tasakok szétválasztása során a legfőbb szempont, hogy a billentyű megőrizze „szelep” funkcióját, azaz hogy a visszaáramlást meggátolja.
A két funkció tökéletességének egyidejű elérése nem mindig lehetséges, ezért esetenként a hiányos tasakok újraszabása, vagy akár pótlása válik indokolttá annak érdekében, hogy a beavatkozás nyomán a szívizomzat megterhelése jelentősen javuljon.
Amennyiben a billentyű mérete, azaz körfogata is jelentősen kisebb az elvárt értékeknél, a beavatkozás egy nagyobb méretű billentyű kialakítását célozza meg. Ezek a komplex beavatkozások a körfogat megnövelésén kívül egy megfelelő billentyű beültetését is feltételezik. Az új billentyű kialakítható a beteg saját tüdőér billentyűjének átültetése révén (Ross műtét), vagy mechanikus műbillentyű beültetésével.
Gyakran a műtéti megoldás kiválasztása nem egyszerű feladat. Ennek legfőbb oka az, hogy ideális billentyű pótló eszköz nem létezik. Ezt a régi, de alapvető tételt a műtéti technikák tökéletesedése és az orvostechnikai eszközök technológiai fejlődése ezidáig nem tudta megcáfolni.
Növekedésben levő gyermekeknél bármilyen műbillentyű beültetése esetén számolni kell ennek „kinövésével”, és következményeként a beültetett eszköz cseréjével. Nagyjából tíz év az az alsó korhatár, ami fölött egy felnőtt méretű billentyű beültethetővé válik.
Kisebb betegek esetén billentyű megtartó plasztika műtétek jelenthetnek megoldást, de a döntési folyamat igen sok beteg specifikus tényezőtől függ, ezért minden egyes páciens esetében egyéni mérlegelés indokolt, melyben a szülök elvárásait is messzemenően figyelembe vesszük.