Szívkoszorúér áthidaló műtét (CABG: coronary artery bypass grafting)

Krónikus ischaemiás szívbetegség (ISZB) alatt többnyire szívkoszorúér betegséget, szívkoszorúér szűkületet (stenosist) vagy elzáródást értünk. A szűkület mögötti szívizom terület nem kap elég oxigén- és tápanyagdús vért, ez okozza a tipikus panaszokat (például fulladás, mellkasi nyomás vagy fájdalom, ritmuszavar). 

CABG műtét során áthidalást (bypasst) készítünk a szűkület mögötti érterületre. Ehhez egy saját testből kivett eret (graft) használunk fel, így állítjuk helyre a szív normális vérellátását. Azt, hogy műtét vagy katéteres érháló (stent) beültetés szükséges-e, az úgynevezett Heart Team (kardiológusok és szívsebészek csoportja) dönti el több szakmai szempontot is figyelembe véve (a szűkületek száma, struktúrája, elhelyezkedése, a beteg állapota, társbetegségek, stb.). 

A műtét célja a panaszok enyhítése/szüntetése, a szívinfarktus és a hirtelen halál kockázatának csökkentése, a szívelégtelenség kockázatának csökkentése és a beteg normális életviteléhez történő visszatérésének segítése.

Az áthidalások (graftok) típusai

Arteria thoracica/mammaria interna (ITA vagy IMA): a mellkas belső felén fut a szegycsonttól két oldalra, néhány cm távolságban. A gold standard graft, azaz a leggyakrabban használt artériás, és a legjobb hosszú távú eredményeket adó graft. Intézetünkben egyedülálló módon, készségi szinten lehetőség szerint mindkettőt felhasználjuk (BITA/BIMA: bilateral ITA/IMA) Y-graftként vagy T-graftként, ezzel növelve betegeink hosszú távú életkilátásait.

Arteria radialis (RA): az alkaron futó artéria, melyet Intézetünkben szintén nagy biztonsággal használunk. Hosszú távú eredményei megközelítik az ITA/IMA eredményeit. Amennyiben ezt az artériát használjuk, a betegnek egy bizonyos típusú gyógyszert, Ca-csatorna blokkoló típusú gyógyszert kell szednie néhány hónapig az ér görcshajlamára való tekintettel.

Vena saphena magna (VSM/SVG): az alsó végtag belső felén futó véna, a belbokától combtőig felhasználható. A leggyakrabban használt graft, azonban a hosszú távú nyitvamaradási eredményei némileg elmaradnak a fentebb említett artériákéitól. 

Nem minden beteg alkalmas több artériával történő bypass műtétre (például jelentős túlsúly, súlyos cukorbetegség, gyenge minőségű graftok, súlyos tüdőbetegség, idős életkor, nem megfelelő Allen teszt). A sebész mindig egyénileg, személyre szabottan mérlegelve dönti el, hogy melyik típusú graftot a legcélszerűbb felhasználni.

A műtét menete

A műtétek egy része álló szíven (on-pump), más része dobogó szíven (off-pump, OPCAB) zajlik. 

Álló szíven történő műtétek során a szívet megállítjuk, ez idő alatt a test keringését a szív-tüdő motor (CPB: cardiopulmonary bypass; ECC: extracorporal circulation) végzi. A graftok egyik vége a coronariára kerül felvarrásra a szűkület után, a másik vége pedig az aortára, így biztosítva a szűkület mögötti szívizomzat megfelelő véráramlását. A műtét lényegi részének végeztével a beteg leszoktatásra kerül a szívmotorról, visszatér a fiziológiás keringés. A műtét a bypassok számától függően 2-4 óráig tart.

Dobogó szíven történő műtétek alkalmával a szívet nem állítjuk meg. Különböző kiemelési és rögzítési technikákkal stabilizáljuk a szívet az áthidalások elkészítése idejére, ez alatt a szív biztosítja a test vérkeringését. Az off-pump technika alkalmazása előnyös lehet súlyosan meszes aorta, súlyos vese- vagy májelégtelenség, súlyos tüdőbetegség esetén. Anatómiától, a szív állapotától függően azonban nem minden beteg alkalmas dobogó szíven történő beavatkozásra, ezt a sebész mindig egyénileg dönti el. 

Nemzetközi tanulmányok alapján lényeges különbség a hosszú távú eredményeket tekintve a két technika között nincs, mindkettőnek kitűnő eredményei vannak. Mindkét technika nagyon alacsony kockázatúnak minősül stroke, halálozás vagy myocardialis infarktus szempontjából. Intézetünkben mindkét módszert nagy biztonsággal alkalmazzuk.