Minimál invazív technikák

Bizonyos esetekben nem szükséges a teljes szegycsontot átvágni (teljes sternotomia) a műtét elvégzéséhez, a beavatkozást el lehet végezni a bal mellkasfélen történő behatolásból (anterolateralis thoracotomia). Ebben az esetben a dobogó szíven a bal arteria mammaria-t használjuk és varrjuk az elülső leszálló artériára (LAD/RDA). 

Előnyei: 

• Korai mobilizációt biztosít.
• A szegycsont stabilitása megmarad.
• Csökkent a sebfertőzési hajlam.
• Kisebb a műtéti megterhelés. 

A betegségcsoport és billentyű típusok alapvető jellemzéséről bővebb információ olvasható az aorta billentyű műtéteknél.

Izolált aorta billentyű műtéteknél az esetek döntő többségében lehetőség nyílik minimál invazív beavatkozásra. Ennek során nem történik teljes szegycsont átvágás, ehelyett egy 8-10 cm-es bőrmetszésből a szegycsont részlegesen kerül átvágásra a III-IV. bordaközig (partialis J-sternotomia).  

Előnyei: 

• A szegycsont stabilitása megmarad.
• Csökkenti az intraoperatív vérveszteséget.
• Csökkenti a posztoperatív lélegeztetési szövődmények előfordulását.
• Csökkenti a sebfertőzési szövődmények számát.
• Korai mobilizációt biztosít.

Az izolált aorta műtétek kb. x %-át minimál invazív módszerekkel végezzük. Amennyiben kombinált műtét indokolt (mitrális billentyű műtét vagy koszorúér áthidalás), úgy a részleges sternotomiából történő behatolás nem lehetséges a korlátozott hozzáférhetőség miatt.

A betegségcsoport alapvető jellemzéséről bővebb információ olvasható a mitrális billentyű műtéteknél.

Izolált mitrális billentyű műtéteknél az esetek jelentős részében lehetőség nyílik minimál invazív beavatkozásra. Ennek során nem történik szegycsont átvágás (sternotomia), hanem egy 5-8 cm-es bőrmetszésből történik a behatolás a IV-V. bordaközben (thoracotomia).

Előnyei:

• A szegycsont stabilitása megmarad.
• Csökkenti az intraoperatív vérveszteséget.
• Csökkenti a posztoperatív lélegeztetési szövődmények előfordulását.
• Csökkenti a sebfertőzési szövődmények számát.
• Korai mobilizációt biztosít.

Az izolált mitrális műtétek kb. 60-70%-át minimál invazív módszerekkel végezzük. Amennyiben kombinált műtét indokolt (aortabillentyű műtét vagy koszorúér áthidalás), úgy a minimál invazív behatolás nem lehetséges a korlátozott hozzáférhetőség miatt.

A pitvari sövény defektus (ASD) egy fal (sövény) hiányossága, amely a szív üregeit (pitvarokat) választja el egymástól. A kisebb mértékű defektusokat általában véletlenszerű kontroll vizsgálatokon fedezik fel az általuk okozott szívzörej miatt, hiszen ezek olyan kis falrészletet érintenek, amelyek gyakran panaszokat sem okoznak a betegek számára. Egy nagyobb nyílásnál azonban túl sok vér áramlik át nagy nyomással a tüdőkön keresztül, így ez nem csak a szívet, de a tüdőket is károsíthatja, és úgynevezett jobbszívfél elégtelenséghez és pulmonalis hypertoniához vezethet. Ennek elkerülése érdekében szívsebészeti technikával zárhatjuk ezt a szívfejlődési hibát, akár minimál invazív módon is.

Típusai:

• Secundum: ez a leggyakoribb típusú ASD, amely a pitvari sövény közepén helyezkedik el.
• Primum: ez a típus a pitvari sövény alsó szakaszán jelenik meg és sokszor már szívfejlődési rendellenességgel is társul.
• Sinus venosus: ez általában a pitvari sövény felső szakaszát érinti és gyakran társulnak hozzá egyéb szívfejlődési rendellenességek is.
• Sinus coronarius: ez a legritkább kórkép.

Gyakori súlyos következményei:

• Jobbszívfél elégtelenség.
• Szívritmus zavarok.
• Megnövekedett stroke veszély.
• Rövidebb várható élettartam.

Kevésbé gyakori súlyos következmények:

• Pulmonalis hypertonia: kezeletlen, nagy pitvari sövényhiány esetében annyira megnövekszik a véráramlás a tüdőkön keresztül, hogy végül magas nyomás uralkodik a tüdőerekben is.
• Eisenmenger szindróma: a pulmonalis hypertonia súlyos és végleges tüdőbetegséghez vezet, ám ez hosszú évek alatt alakul ki.

Kezelése:

Bizonyos méretig (ez általában 20 mm) illetve kedvező elhelyezkedés esetén a defektust katéteres úton zárjuk. Nagy fokú pitvari sövényhiány vagy kedvezőtlen elhelyezkedés esetén elkerülhetetlen a nyitott szívműtét, amely során a fennálló hiányt pótoljuk, amely akár saját, akár idegen anyaggal is történhet. A beteg saját szívburkának egy része a műtét során különleges fixációs eljáráson megy keresztül, és ezt felhasználva foltként a beteg a vérhígító kezelés alól is mentesülhet. Ezt a műtét típust ún. szív-tüdő motor védelemben végezzük, és amennyiben a beteg állapota és mellékbetegségei megengedik számunkra, minimál invazív módon végezzük egy kb. 4-5 cm-es, a mellkas jobb oldalán a mellvonal alatt elhelyezett metszésből, így a kisebb műtéti megterhelés mellett gyorsabb rehabilitációra és felépülésre számíthatnak a betegek.

A szívtumorok abnormális szövetszaporulatok, amelyek a szív belsejében a szívüregek falán, vagy akár a billentyűkön is elhelyezkedhetnek. Több szívtumor is létezik, de előfordulásuk meglehetősen ritka, leggyakrabban jóindulatúak, de sajnos előfordulnak rosszindulatúak is. Azok a tumor típusok, amelyek a szívből indulnak és csak ott helyezkednek el, elsődleges (primer) szívtumorok, amelyek viszont először máshol jelentkeznek és ún. áttétet adnak a szívbe, azokat másodlagos (secunder) szívtumoroknak nevezzük. A jóindulatú szívtumorok elsősorban méretük, illetve elhelyezkedésük miatt okozhatnak gondot a betegek számára. Néha a tumor felszínéről apró darabok kerülhetnek a véráramba (embólia) és távoli vérerekbe sodródhatnak, amely életfontosságú szervek károsodásához vezethet.

Típusai:

• Elsődleges (primer) tumor: előfordulása ritka, 1/1000-10000, nőknél gyakrabban fordul elő. Leggyakoribb típusa a myxoma, amelyet a beteg bármely életkorában felfedezhetnek, és legtöbbször a bal pitvarban alakul ki, általában a pitvarokat elválasztó falon helyezkedik el. Az esetek kb. 10%-ában öröklött megbetegedés.
• Egyéb elsődleges szívtumor: papilláris fibroelastoma, fibroma, rhabdomyoma, hemangioma, teratoma, lipoma, paraganglioma, pericardialis cysta, mesothelioma, lymphoma és sarcoma.
• Másodlagos (secunder) tumor: a test más részében kialakult szövetszaporulat, leggyakrabban a tüdőből, emlőkből, gyomorból, vesékből, májból illetve vastagbélből indulhat ki, gyakran társulhat lymphomához, leakumához illetve melanomához.

Következményei:

A betegek nagy részében más okból elkészített szívultrahang vizsgálat során fedezik fel a tumorokat, például lezajlott szélütés (stroke) miatt. Myxoma esetében a bal pitvari elhelyezkedés okozza tüneteket, mivel akadályozhatja a vér áramlását a kéthegyű (mitralis) billentyűn keresztül, így a megnövekedett pitvari nyomás légszomjat, szédülést és köhögést okozhat, végső soron pedig keringés megállást és a beteg halálát.

Kezelése:

A tumor eltávolításához elkerülhetetlen a nyitott szívműtét, amelyet ún. szív-tüdő motor védelemben végzünk. A műtét során nem csak a tumor, hanem az azt érintő szövetek is eltávolításra kerülnek a tumor kiújulása elkerülése érdekében. Csakúgy, mint a pitvari sövényhiány esetében, amennyiben a beteg állapota és mellékbetegségei megengedik számunkra, ezt a beavatkozást is minimál invazív módon végezzük egy kb. 4-5 cm-es, a mellkas jobb oldalán a mellvonal alatt elhelyezett metszésből, így a kisebb műtéti megterhelés mellett gyorsabb rehabilitációra és felépülésre számíthatnak a betegek.
 

A vért a szívből a testbe szállító főverőér (aorta), falának tágulása (ún. aneurysmája) súlyos megbetegedés. Ez a fal tágulat a főverőér bármely szakaszán előfordulhat, de amennyiben a felszálló szakaszt és annak ívét érinti, szívműtét válhat szükségessé. A kitágult szakasz tekintettel a fal elvékonyodására végül annak belső falrétegének szakadását is okozhatja, amely során a fal rétegei közé áramló vér szétfeszíti azokat, és elgyengíti a főverőeret. Amennyiben ez a vérrel megtelt járat az aorta fal külső rétegét is átszakítja, az gyakran a beteg halálát okozza. Az aorta fal rétegeinek szakadása relatíve ritka, leggyakrabban a 60-70 éves korú férfiakat érinti, vagy olyan betegeket, akik valamilyen típusú kötőszöveti rendellenességgel rendelkeznek (Turner, Marfan, Ehlers-Danlos szindróma). Amennyiben az aorta dissectio diagnózisát hamar felállították, és szívsebészeti intézetbe irányítják, a várható túlélési arány jelentősen javul. 

Következményei:

Sajnálatos módon önmagában a felszálló verőér tágulat panaszokkal nem jár, de ez a betegség gyakran társul a főverőér billentyű elégtelenségével, így a szívultrahang vizsgálaton azzal együtt felfedezésre kerülhet. Az aorta fal rétegeinek szakadása hasonló panaszokkal jár, mint például a szívinfarktus, és súlyos szövődményei lehetnek: hirtelen fellépő, hátba sugárzó mellkasi fájdalom, eszméletvesztés, légszomj, beszédképtelenség, látásvesztés, gyengeség vagy bénulás az egyik testfélen. Az aorta dissectio végül súlyos belső vérzés okozta halált, többszervi elégtelenséget okozhat, következményes stroke-hoz és főverőér billentyű elégtelenséghez vezethet.

Kezelése: 

Amennyiben lehetséges, törekedni kell a főverőér tágulat szívsebészeti kezelésére még annak szakadását megelőzően, hiszen a beteg várható túlélési esélyei drasztikusan romlanak az aorta falrétegeinek repedését követően. Bármelyik esetről is legyen szó, nyitott szívműtét során ún. szív-tüdő motor védelemben a kitágult vagy szétrepedt főverőér szakasz kerül eltávolításra, annak pótlására pedig egy szintetikus érprotézist (graftot) implantálunk. Amennyiben a főverőér szakadása a billentyűre is ráterjed, annak műbillentyűvel való pótlása együlésben történik.