In memoriam PALIK IMRE

„Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.” (Kosztolányi Dezső)

In memoriam

DR. PALIK IMRE
(1938 – 2020)

Eltávozott közülünk a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet legidősebb, haláláig aktív kollégája.

Dr. Palik Imre 1962-ben került az Országos Kardiológiai Intézetbe. Ahhoz az első generációhoz tartozott, akik még Gottsegen György professzor tanítványaként kezdték meg orvosi pályafutásukat. Egész életét itt töltötte, 82 évéből 58 éven át volt munkatársainak mindig segítőkész kollégája, megszámlálhatatlan sok beteg orvosa, az Intézet életének, sorsának alakítója, nem egyszer – nehéz időkben is – okos, megfontolt vezetője.

Az idő, amelyben pályáját kezdte, az Intézet kibontakozásának ideje volt. Gottsegen György, az Intézet alapító professzora ismerte fel azt, hogy az új kardiológia lényege a szoros térbeli és interdiszciplináris együttműködés lesz, és ehhez megfelelő intézmény keretei között – megfelelő feltételeket kell biztosítani.

Szakmai programjának klinikai-fiziológiai alapja az akkor már általa művelt kardiopulmonális szemléleten alapuló hemodinamikai gondolkodásmód volt. A modern kardiológia szerint ehhez a kardiológiai bel- és gyermekosztály, a szívsebészeti osztály és a röntgen-hemodinamika szervezett és koordinált működése szükséges.

Palik Imre pályája kezdetétől elkötelezett volt a még formálódó új diszciplína iránt, hamar megszerette a közösséget és tisztelte, szerette a betegeket. Ezekre az évekre később így emlékezett vissza: „volt egy főnök (Gottsegen professzor) és sok-sok boldog rabszolga, a boldog robotolók között nem volt alá- és fölérendeltségi viszony, így az emberi kapcsolatok egyszerűek voltak. A szoros szakmai kapcsolat mellett őszinte emberi, baráti kapcsolatok alakultak”. Ennek szellemiségét megőrizte egész életén keresztül.

Palik Imre belgyógyászat szakvizsgája után 1967-ben az Intézet Röntgen-Hemodinamikai osztályára került, majd ennek osztályvezető főorvosa lett 1977-től nyugdíjba vonulásáig. Ez az osztály alakulásakor egyedülálló volt a hazai radiológiai gyakorlatban, nemcsak a hagyományos röntgen vizsgálatokat végeztek, hanem már 1962-től itt folytak a szívkatéterezések is. Időközben 1970-ben radiológiából, 1979-ben kardiológiából is sikeres szakvizsgát tett.

A szakterület fő klinikai kutatási iránya ekkor a kisvérköri keringés vizsgálata volt, ennek alapján itt született meg a kardiopulmonális szemléletű radiológia koncepciója is és annak első hazai monográfiája (Csákány Gy. ”A kisvérkör röntgen vizsgálata”). A mellkasröntgen kép, az angiográfia, a hemodinamika együttes értékelése jelentősen segítette a klinikum megértését, a megválaszolatlan kérdések pedig motiválták a diagnosztikát.

A korszerű diagnosztikai metodikának és hemodinamikai szemléletnek köszönhetően számos, addig itthon még nem, vagy kevéssé ismert kórkép leírásának Palik Imre volt a szerzője, társszerzője, mind a pediátriában (congenitális vitiumok), mind a felnőtt kardiológiában. Igényes folyóiratok is szívesen fogadták publikációit.

Idősebb kollégái hamarosan felismerték kvalitásait, Árvay professzor, Záborszky főorvos és sokan mások is. Kedvelték nyitottságáért, őszinteségéért, respektálták klinikai, radiológiai tapasztalatát.

Szakmai felkészültségét külhonban is megbecsülték. A Wellcome Trust Foundation ösztöndíjasaként már 1974-75-ben Londonban, a National Heart Hospital Cardiothoracic Institute-ban önállóan dolgozott, a kardioradiológia akkori nagyjai, Keith Jefferson és Simon Rees mellett.

Hazaérkezése után jelentős összefoglalókat publikált „A coronarographiás vizsgálatokról”, majd – a szívsebészekkel együtt – az induló coronária bypass műtétek kamrafunkcióra gyakorolt hatásáról.

Hihetetlen szorgalommal gyűjtötte, gondozta röntgen-dia felvételeit és filmválogatásait, évtizedeken át ezek képezték a hazai alap- és továbbképzések szakmai forrásanyagát. Szívesen oktatott, színvonalasan magyarázott. Az intézeti heti bemutatók, a szívsebészeti megbeszélések a betegellátás kitüntetett programjai voltak, sokszor más intézetek érdeklődő résztvevőivel. Klinikai tapasztalatával, jól élére állított kérdéseivel nem kevés alkalommal segítette a helyes diagnosztikus-terápiás döntések meghozatalát.

Osztályvezetőként is széles látókörű, korszerű szemléletű, innovatív orvos volt. Mindent megtett a korszerű diagnosztikus és intervenciós metodikák bevezetéséért, segítette fiatal kollégáinak tanulmányútjait, lehetőség szerint külföldi tapasztalatszerzését. Közreműködésével számos bilaterális tudományos kapcsolat és kutatócsere valósult meg az NIH (USA), később az Ottawai Egyetem és az Intézet között. Jelentős szerepet vállalt a Magyar Kardiológusok Társasága és az American College of Cardiology között, a térségben első ízben Budapestről létrehozott és sikeresnek tartott telekonferencia lebonyolításában is. Osztályán – 1983-ban hazánkban először – ő biztosította az akut szívbetegek (STEMI) non-stop invazív ellátását.

1980-tól új feladatot kapott, Árvay professzor mellett ő lett az Intézet főigazgató-helyettese. Ebben a feladatkörben is helytállt, egészen 1993-ig.

Kitűnő szervezőkészsége, fáradhatatlan munkabírása, kapcsolatteremtő készsége az Intézet fejlődésében máig látható nyomott hagyott. Meghatározó szerepe volt a „régi-új” épület korán „megérett” felújítási, bővítési munkáiban, a hemodinamikai vizsgálók fejlesztésében, a Gyermekszív Központ felépülésében – de időközben aktívan részt vállalt új regionális hemodinamikai centrumok szervezésében és szakemberek kiképzésében is.

Fenti szakmai feladatai mellett az alapító öröksége iránti tisztelete jeléül a „Gottsegen György Alapítvány az Országos Kardiológiai Intézetért” kuratóriumi elnöki tisztét is vállalta és becsülettel végezte.

1997 őszén dr. Palik Imre, c. egyetemi docens lett a 40 éves évfordulóját ünneplő, immár Gottsegen György nevét viselő Országos Kardiológiai Intézet (GOKI) főigazgató főorvosa. A kórház vezetése az előzmények ismeretében nem volt számára új dolog, de a környező világ gazdasági, finanszírozási változásai, az egészségügyre is „rátelepedő” merkantilista szemlélet őt is megterhelték. Hihetetlenül sokat dolgozott és tett az Intézet működőképességéért, sőt fennmaradásáért. Mindannyian tapasztalhatjuk: nem hiába!

1999 júniusában főigazgatói megbízatásáról lemondott és nyugdíjba vonult. „Szerelmét”, a kardiopulmonális radiológiát azonban nem adta fel, a Radiológiai Osztály mindenki által szeretett, tisztelt főorvosaként dolgozott tovább. Sokat tudott és tudásából bőkezűen osztott mindazoknak, akik figyeltek rá. Mindig szívesen válaszolt, ha kérdezték, de tudott bölcsen hallgatni is.

Egyszerű családból származott, maga is élete végéig végtelenül egyszerű maradt. Noha számos kitüntetéssel ismerték el Intézetéért végzett tevékenységét, azokat – miként egyetemi címét is – szerényen, csendben őrizte.

Zokszó nélkül viselte utolsó éveiben rászakadt nehéz betegségeit. Nem panaszkodott, egyszerűen csak dolgozott – még egy kicsit szívesen segített volna. Hirtelen érte a halál, elvesztése váratlan, torokszorító hír volt.

S most, hogy a „jó harcot megharcoltad, a pályát végigfutottad”, mi szomorúan, lehajtott fővel búcsúzunk Tőled. Hálásak vagyunk, hogy velünk voltál, köszönjük, hogy annyit törődtél velünk, segítettél és tanítottál! Isten áldjon – nyugodjál békében!

Dr. Palik Imre hamvasztás utáni búcsúztatása 2020. június 29-én 13 órakor lesz a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában.

Dr. Németh József főorvos
Dr. Andréka Péter főigazgató
Dr. Fontos Géza orvosigazgató